Egy héttel a karácsony előtt Peti nagyon várta, hogy elinduljanak fenyőfát vásárolni. Apja sokat és az otthonától távol dolgozik, ezért már egészen kicsi kora óta elment édesanyjával és segített a fa kiválasztásában. Mindig úgy érezte, ez a nap egy fontos pillanata az ünnepnek, hiszen a feldíszített fa köré ülnek le játszani és beszélgetni szüleivel.

Végre eljött a délután, felvette a meleg kabátot mert lehet, hogy sok időt töltenek majd a tökéletes fa kiválasztásával. Elindultak, a hó egy napja folyamatosan esett, így lábuk alatt minden lépésnél finoman roppant egyet. Útközben találkoztak csokit osztó Mikulással és manókkal is. Kedvelte az ünnepet, a hangulatát, az apró ajándékokat kereső embereket és gyerekeket. A fa árus tőlük távol, úgy két kilométerre eső piacon kínálta a fákat. Az utat mindig gyalog tették meg, végig nézve minden boltot. A színes kirakatok, a fények úgy elterelték figyelmét, hogy sosem tűnt soknak a megtett távolság. Mikor megérkeztek, nagy szemekkel nézte a csodás fák sokaságát, kicsik és nagyok egymás mellett sorakozva várták, hogy egy kedves család otthonát díszítsék az ünnepek alatt. Azonnal beszaladt a fák közé és boldogan keresgélte a számára legszebb fenyőt. Többször is körbe – körbe járt, mire meglelte a megfelelőt. Ahogy szaladgált a fák között, halk, alig hallható nyöszörgésre lett figyelmes. Elindult a hang irányába, érezte, segítenie kell valakinek. Egyszer csak az egyik fa alatt a hóban egy egészen apró kicsi cicát talált, aki átfagyva vacogott és sírt. Gondolkodás nélkül, azonnal felvette és a meleg kabát hatalmas zsebébe csúsztatta az átfagyott kis árvát. Fülig érő mosollyal az arcán rohant anyjához, aki éppen kifizette a megfelelő fát és intézte annak kiszállítását. Még aznap estére vállalták, így sietve indultak hazafelé a sűrű hóesésben. Keze végig a zsebében, a kis cicát simogatta. Úgy érezte, fontos, hogy érezze megmenekült, biztonságban van. Már nagyon régen kérlelte anyját, de mindig azt a választ kapta, még kicsi vagy, nem tudsz róla gondoskodni. Ezért ebben a pillanatban saját szerepe is megváltozott a világban. Haza érve azonnal a konyhába sietett, kicsi tányérba tejet öntött és rohant a szobájába. A kabát zsebéből kivette az apró kicsi lényt, aki még mindig remegett. Elé tette a tálat de hiába kínálta, az nem tudta miként kell elfogyasztani a finom fehér italt. Peti úját a tejbe dugta és bekente vele a kis cica száját. Az lenyalogatta, ízlett neki. Párszor még megismételte, aztán a cica már magától lefetyelte a finom tejet. Letette a puha, meleg takaróra és finoman megsimogatta apró fejét. A kis cica összegömbölyödött és teli pocakkal a jó melegben, mély álomba zuhant. Peti párszor még megsimogatta, szívét öröm és boldogság töltötte el. Lement, anyját kereste, aki éppen a vacsorát kezdte készíteni. Ők is átfáztak, készült a forró tea és a melegszendvics.