A valóság illúziója
Régen volt, de még emlékszem a gyermekkoromra. Sok érdekes dolog történt velem, amiknek akkoriban nem tulajdonítottam jelentőséget. Igazából nem is lett volna senki, akivel megbeszéljem, így túlléptem rajtuk.
Azonban a sors úgy érezte, nem azért strapálja magát, hogy tovább menjek, így 24 éves koromban hozott egy olyan álmot, amire már felfigyeltem. Az álmom pedig elindított egy úton, amin a mai napig nagy léptekkel haladok.
A felismerések sokasága gyűlt bennem, nem véletlen, hogy sokáig nem csak tagadták, de tiltották is az átlagember számára az ezoterikus tanokat. Ez mára talán már megszűnt, hiszen sikeresen eljutottak az emberek odáig, hogy az asztrológiát csak egy jóslásnak hiszik és nem veszik komolyan. Persze, mert akkor felelősséget kéne vállalniuk önmagukért, a saját életükért és az már nem megy. Így viszont sosem fogják felismerni, hogy egy álomvilágban élnek, egy mások által megteremtett illúzióban. Bennem azonban még kérdések és gondolatok sokasága kavargott. A sok kis mozaik, amit életem során innen-onnan összeszedtem, felismertem, végre értelmet kapott.
Már más képen élem az életem, másként gondolkodom, aminek kapcsán ugyan jó páran eltűntek az életemből, de ez nem baj. Igyekszem észrevenni a „jeleket”, amik életünk során végig a segítségünkre vannak. Ez itt a lényeg. Amikor a napi problémákon és egyéb dolgokon kesergünk, az ego irányít minket. Ilyenkor esélyünk sincs rá, hogy észrevegyünk bármit, elmegyünk a saját életünk mellett. Aki önmagára csak emberként tud gondolni, soha nem fedezi fel azt a képességet, tudást, amit a születésünkkel magunkkal hozunk. Tulajdon képen az élet célja nem más, mint a hozott információk segítségével felfedezni a bennünk lévő nagy tudású szellemlényt, aki tapasztalás végett érkezett a földre. Ehhez kapjuk a „negatív” eseményeket, mert ha minden szuper és jó körülöttünk, akkor nem ébredünk fel, nem találunk rá igazi önvalónkra. Megteremthetjük magunknak az alapokat, ami a jó életünkhöz kell, de utána a fejlődésünket kell a legfontosabbnak tartani. Amikor kapzsivá válunk, felesleges javakat gyűjtünk, az már a sors részéről nem kap támogatást, ilyenkor a háttérben már készülődik egy esemény, ami segítségével megszabadulunk a felesleges többlettől. Érdemes megtanulni adni, mert, ha tudunk önzetlenül adni, mi is fogunk kapni. Azonban, ha elveszünk mástól, akkor tőlünk is el fognak venni.
Ez egy alaptörvény: Amit adok, azt kapom vissza!
Legyen az bármi: anyagiak, ölelés, pofon, szeretet, mosoly, harag, stb. Életünkben az eseményeket, mi magunk teremtjük meg. Semmi mást nem kapunk vissza, mint amit magunkból adunk. Aki kesereg, nyafog, problémázik, az olyan eseményeket vonz magához, vagyis olyan élethelyzeteket teremt magának, ahol ezeket meg tudja élni. El lehet térni a saját feladatunktól, csak nem érdemes. Ezért mondjuk:
Változz meg és megváltozik a világ is körülötted.
A megvalósításnál egyetlen dologra kell figyelni: a szívünkre!
Amit szívvel teszünk, az jó.
Mindig azt adjuk másoknak, aminek mi magunk is örülnénk
és egészen biztos, hogy nem fogunk csalódni.
Merjenek kérdéseket feltenni és keressék rá a válaszokat. Nyissák ki a szemüket, nézzenek körül. Ne fogadják el: a csak ma, csak neked, mi megmondjuk a tutit, mit egyél, mit vegyél, stb. Mindenki képes gondolkodni és irányítani a saját életet, persze ebben az esetben a felelősség is a miénk. Azonban, ha az ego helyett a szívük szavára hallgatnak, semmi olyan nem fog történni, amivel ne tudnának azonosulni.
Az élet nem más, mint egy színház, ahol mi magunk vagyunk a főszereplők és a rendező egyaránt.
Hát játszunk!
Boldogan, vidáman gondok nélkül, mint gyermekkorunkban, amikor az életből még csak a játékot láttuk. Aztán megteremtettük a magunk félelmeit, bánatát, problémák halmazát és úgy elvesztünk benne, hogy nem tudunk azóta sem kilábalni belőlük. Kezdjünk egy új darabot, ahol csak jó dolgok történnek, ahol süt a nap, nincsenek mesterséges felhők és viharok. A boldogság, a harmónia, az elfogadás, a szeretet az, ami megalapozza az életünket. Engedjék el a múltat, ne foglalkozzanak a jövővel, mert az életet csak a jelenben lehet élni. Csak az történik meg, amit a leszületésünkkel megterveztünk. Amikor ezt felülbírálják, a saját még tudatos döntéseiket kérdőjelezik meg. Mindenki a saját megtervezett életét éli, ezért ne foglalkozzanak másokéval. Amennyiben képesek a gondolkodásukon változtatni és megértik, hogy emberi mivoltuk mulandó, szellemük azonban képes mindenen felülemelkedni, képesek lesznek egy magas színvonalú szellemi életet élni.
Színház az egész világ és nincs más dolgunk, mint a saját rendezésünkben az általunk megálmodott szerepet eljátszani benne.
