Analógikus Életünk

Az analógiák a mindennapi életünket végig kísérik, terelik, irányítják.

Sajnos azonban ismeret hiányában nem tulajdonítunk jelentőséget nekik.

 

Szimbólumok – Analógiák – Álmok – Események

Világunk egy nagy játszótér, míg gyermekek vagyunk, tudunk önfeledten élni, nem tervezünk és nem várjuk a holnapot. Kizárólag a jelenben élünk és élvezzük annak minden pillanatát. Aztán felnövünk és jönnek az elvárások, a megfelelési vágy vagy kényszer és minden ösztönös érzést, cselekedetet elfelejtünk, hogy belekerüljünk egy mókuskerékbe, mely az idők során felemészt mindent. Életünk derekán kezdünk el azon gondolkodni, hol a hiba, hol rontottuk el. Aki ide eljut és felteszi ezt a kérdést magának, már jó úton jár. A siker azon múlik, hogyan lép tovább! Minden információnak utána kell járni, senkitől sem szabad elfogadni, amit mond, mert az, az ő igazsága.

 

A felfedezés, a megfejtés, a megértés bennünk van.

Szimbólumok – körülöttünk lévő olyan analógiák, amiket észre sem veszünk. Pedig minden rólunk beszél, így üzenünk a külvilágnak. Milyen ruhát, cipőt veszünk fel, zavar vagy tetszik egy szín, egy illat, egy ruhafazon, egy frizura, milyen ételt kívánunk meg, stb. Minden ami rajtunk van rólunk szól és tudatalattink veszi is az infót.

 

Itt a lényeg: A tudatosságra kell törekednünk.

 

Azért születtünk le a Földre, hogy a szellemi fejlődés útján

megértsük emberi mivoltunk és a szabad akarat lényegét.

Álmok – mindenki álmodik, esetleg nem emlékszik rá. Álmaink lehetnek vágyálmok vagy éppen segítő, analogikus képinformációk. Tudatalattink a test pihenése során olyan információkhoz jut, amit próbál az ébredés után hasznosítani. Ezek segítő álmok, megfejtésük egyéni, nem lehet senki máséhoz hasonlítani. Érdemes saját naplót vezetni, ahol idővel a megfejtés is láthatóvá válik. A siker a fejlődési úton elérhető.

 

Események – ezek is napi szinten velünk lévő történések, mégsem figyelünk rá, nem fordítunk figyelmet a megértésükre, véletlen eseménynek gondoljuk őket. Pedig értünk vannak, még azok is, amit negatívnak veszünk.

 

Nagyon fontos itt megjegyezni:

Nincsenek jó vagy rossz események, csak az ego minősít.

Minden esemény értünk van, nekünk segít, terel, támogat egy megértés felé, és tanulnunk kell belőle. A sors a lehetőségek közül mindig a számukra legjobbat hozza.

  • Itt szoktak nekem esni azok, akik elvesztettek valakit, hogyan lehet elfogadni, hogy meghalt, ugyan mondjam már meg!

Tudom, hogy nehéz, de a halál, az élet természetes velejárója. Mindenki a leszületésével az eltávozását is megtervezi. Amikor befejezte életútját, illetve elérte a fejlődési lehetőségét, kilép a testruhájából és a lelke tovább lép. Senki sem a tulajdonunk, nem élhet addig, amíg mi akarjuk. Még egy kis állat sem. Bár ki, akit szerettünk elmegy, természetes, hogy fáj. Hiányzik a közelsége, szeretete. Nem érhetünk hozzá, nem ölelhetjük át. Az elvesztésével mégis önmagunkat sajnáljuk, nekünk hiányzik. Kell pár nap, amíg kisírjuk magunkból a fájdalmat, de azután már nem szabad, mert magunkhoz kötjük. Ő már más úton jár, ő már boldog. Kiszabadult a test fogságából, (annak fájdalmaiból) szabadon szárnyalhat a lelke. Folytatnia kell a saját útját, immár nélkülünk, ezt kell megérteni és elfogadni.

Események, álmok terelnek az úton, ezek és a szimbólumok segítségével lehet megérteni, mi a dolgunk, merre kell menni. Persze az elfogadás, az életünkért való felelősségvállalás elengedhetetlen ezen az úton. Hiába hibáztatunk másokat, az eseményeket mi magunk hozzuk létre, a szerint, mit kell megtapasztalnunk, mit kell megtanulnunk. Minden találkozás is ebben segít, tükröt tart a másik ember. A benne felfedezett „hiba” a mi problémánk, rólunk szól, nekünk kell tanulni belőle. Ő azért jött, hogy ebben segítsen. Amikor másokat kibeszélünk, tulajdonképpen, magunkról beszélünk! Amiről beszélünk, aminek energiát adunk, azt teremtjük meg. Aki mindig panaszkodik, az lehetőséget kap a megtapasztalásra is. Érdemes inkább a számunkra kellemes dolgokra gondolni 

 

Nincs jogunk másoktól azt kérni, hogy megváltozzon, hogy úgy éljen, ahogyan az nekünk jó.

Nekünk kell megváltozni ahhoz, hogy a világ megváltozzon körülöttünk és boldogan élhessünk!

Csak rajtunk múlik, milyen életet élünk!