Hetedik tekercs nyíl egyenes az út a felismerésig – a tudatosságig. Az energia két pólusa meg kell jelenjen és a hetedik felismerés erre figyelmeztet. Mi emberek azt hisszük, hogy miénk a világ, szabadok vagyunk, szabad szerelem, vallás, szabadság, stb. Bármit megtehetünk, amit akarunk és elfelejtjük, hogy ezzel majd szemben jön egy másik energia. Szabadságból – szabatosság, függetlenségből – magány. Szellemi szinten is hozza a magasabb szellemiséget, de van egy magasabb szintje is, amit úgy nevezünk káosz. Az egész ezoterikus területen káosz van.
Cél a tudatosság.
Meditációs technikák garmada jön, figyeljünk befelé, mindig arra, ami a szívből jön. Legjobbak az álmok ebből a szempontból. Az álom, a tudatalatti szimbólumokon keresztül való megjelenítése. Amiről az álom szól, azt a többi részlet mutatja meg. Nehezen vagy egyáltalán nem lehet elválasztani a vágyakat és az intuíciót. Az álom tiszta képet ad. Hagyni kell az elmét és lemenni a tudattalanba. Fontos, hogy ezeket az energiákat mindenki felismerje.
Hetedik tekercs lényege:
„A küldetés végrehajtásakor belső ösztönzést észlelünk,mely megmutatja, merre menjünk, mit tegyünk és ha ezeket helyesen értelmezzük, a véletlenek sora következtében kapuk tárulna ki előttünk és teljesíthetjük feladatunkat.”
A nyolcadik felismerés lényege, hogyan tudjuk egymást segíteni. A felelősségünk a gyermekeknél a legnagyobb. A gyerekek egy „energia- analógiával” születnek. A gyerek azért születik le egy adott családhoz, mert tőlük tudja megtanulni, amit szeretne. Azonban nem mindegy, hogy vallatóként, tanítóként, stb. tanítjuk. Nem mindegy, hogy azt tanulja: örök áldozat vagy önfeláldozó legyen. A felelősség felvállalása nagyon nehéz. Valójában minden szülő segíteni tudja a gyermekét és mindenki segíti a párját. Akik egyszer találkoznak, azért találkoznak, mert dolguk van egymással. (Tükörelmélet)
Mindenki – minden helyzetben segíti, tanítja a másikat.
Ezeket a találkozásokat észre kell venni és a velejáró felelősséget fel kell vállalni. (önkritika) A segítés mindig arról szól, hogyan segítek a másiknak a fejlődésében. A párunknak úgy kell segíteni, hogy el tudjon minket fogadni és eggyé tudjon válni velünk. Amikor ő boldog, mi is azok vagyunk. Amikor körülöttünk valaki boldogtalan, mi sem érzünk boldogságot, mert az egység nem tűri az aszimmetriát. Erre tanít mindenkit a nyolcadik felismerés. A legutálatosabb ember is segít. Aki odajön és segítséget kér, annak segíts. A koldus sem azért jön, hogy ő kérjen, hanem azért, hogy mi magunk adhassunk. Teljesen mindegy, hogy ki az, aki jön, azért jön, mert dolgunk van vele. Minden élethelyzetből, tanulni kell. Aki az egységet meg szeretné élni, annak fel is kell azt vállalnia. Nem baj, ha bolondnak néznek azért, mert nem a világgal tartasz. Minden embernek feladata van, ezért születtünk meg. Feladat nélküli élet nem létezik.
A nyolcadik tekercs lényege:
„Mikor már elég ember éri el ezt a fejlődési pontot, energiát sugározva mindenki felé, új kultúrát hozunk létre, a testünk magasabb szintű energiára és érzékelésére tesz szert.”
A kilencedik felismerés alapgondolata: Minden ember Nappá akar válni. A Nappá válás csak az egységen keresztül lehetséges. A Nappá válás valójában a Mennyei próféciák üzenete, ami nem más, mint az egység megélése. Az egység, amit először önmagunkban kell megtalálni, megélni, majd átélni a külvilágban is. Csak olyan hibát veszünk észre másokban, ami a saját problémánk. El kell felejteni az embereket, hogy az egyik ilyen vagy olyan, egy dolog fontos, a hitünk! Ez a felismerés lényege. Mindenki az egységet keresi, teljesen mindegy hogyan hívja és milyen úton jut el oda. Egymásnak segíteni és minél több embernek adni – ez lehet akár egy mosoly, egy érintés – és nem arra várni, hogy ő lépjen, ha mi akarunk Nappá válni. Önzetlenség és türelem mások iránt, hiszen ő is ugyanazt keresi, csak még botladozik a saját útján. Elfogadni másokat kritika nélkül és csak a saját fejlődésünkkel foglalkozni, ez a lényeg!
Minden energia, így amit másnak adunk,
azzal mi magunk is energiát kapunk
Amikor a tudat mérlegelni kezd, hogy kinek adjon és kinek ne, abból az életben nem lesz egység. Az eggyé válás az út. Minden, ami-e felé visz az jó, még akkor is, ha nagyon nehezen élhető meg és nagyon fájdalmas.
A kilencedik tekercs lényege:
„Ily módon végig haladunk az evolúción, az ősrobbanástól a lét végső céljáig, hogy annyi energia jusson testünkbe nemzedékeken át, hogy végül megpillantjuk a mennyországot és beléphetünk oda.”
