Az írás Takács Tibor asztrológus

– Próféciák – című előadásából készült

és a vele azonos című filmből részletet tartalmaz.

 

A teljes cikk sorozat szerzői jogvédett, további felhasználását nem engedélyezem!

Próféciák

Young már a század közepén meghökkentő könyveket írt a szinkronicitásról, amire mi, még nem figyeltünk oda. Pedig ezek az analógiák már akkor is megvoltak. Young is felismerte, hogy szimbólumok, analógiák próbálnak bennünket irányítani. Megjönnek azok a képek, azok az eszközök, amelyek ahhoz segítenek minket, hogy életünkben előbbre jussunk. A „véletlen” is irányít minket, az analógiák megjelenése azonban végtelen lehet. Itt a kérdés az, miért kellett eljönni egy olyan időnek, amikor ezek a „véletlenek” megnyilvánulnak, és miért most kezdik ezeket az emberek felismerni

„ A perui őserdő mélyéről, az ősi romok közül titokzatos kézirat kerül elő. Csodálatos, az ember, sőt az egész emberiség életét megváltoztató eszmék olvashatók a szövegben. A több ezer éves próféciák megjósolják, hogy a huszadik század végén az emberiség fejlődésében döntő fordulat megy végbe. A Kézirat által előrevetített kilenc felismerés mindenki számára elhozza a megvilágosodást.”

Azt azonban tudni kell, hogy a Mennyei próféciák nem egy dokumentum regény, úgy van felépítve, hogy az embert megfogja, és utána le kell fordítani saját magunkra illetve az életünkre. Nem szabad úgy olvasni, hogy utána szó szerint ennek megfelelően éljünk. Ez is az analógiák egy láncolata.

 

„A látás a lélekből fakadjon ne az elméből,

mert az eljövendő élet már előttünk áll várva,

hogy kitárja számunkra a világot.

Csak nézd meg közelebbről, legyen szemed a látásra!”

Az Első felismerés legnagyobb mondanivalója:

Mindenkinek meg kell tanulnia, semmi sem véletlen. Nem csak a szinkronicitás nem véletlen, hanem az sem, hogyha a sors valamit hoz nekünk. Amikor egy baráttal, társsal, főnökkel, gyerekkel vagy bárki mással találkozunk, ő tükröt tart, vagyis számunkra feladatot jelent. Nekünk segíteni azzal, hogy életünkbe egy eseményt illetve feladatot hoz. Ezzel próbál minket arra az útra terelni, amerre mennünk kell. Amikor valaki arra az útra lép, ami az ő feladata, akkor a sors minden egyes megnyilvánulásában segíteni fogja. Nincs gát, ezért gondolja azt, hogy minden sikerül, amibe belekezd.

A sors akkor segít minket, amikor annak itt van az ideje. Amikor nehezít, akadályokat hoz, akkor el kell gondolkodni, hogy valamilyen más irányban kellene elkanyarodni és nyitni a felé, hogy a véletlenek bejussanak életünkbe. Ha nem kezdjük el, hogy tudatosan figyeljünk a jelekre, a segítség is elmarad. Az első felismerés lényege a Hit – ha nem nyitjuk ki az ajtót, akkor bármilyen „véletlen” történhet, úgysem fogjuk észrevenni. Amikor felismerjük, hogy nincsenek véletlenek, akkor nyitva állunk, a világ felé, és amikor jön a jelzés már automatikusan indulunk, mert az elme tudatosságára nem lesz szükség. Az első felismerésnek ezt az analógiáját kell megérteni. Eggyé kell válni azokkal a dolgokkal, amik a környezetünkben történnek és elhinni azt, hogy ami történik, annak valóban úgy kell lennie és ezek nem véletlenek. Mindenki azért születik le, mert feladata van és a hitrendszer alapja, hogy a sors mindig segíteni fog. Az ember azért született, hogy boldog legyen. Az egy más kérdés, hogy az elme képes e elfogadni, hogy van boldogság. Mi emberek azt hisszük, hogy az a boldogság, amit más gondol, de nem. Csakis belül, önmagamtól tudok boldog lenni. Örülni kell annak, hogy süt a nap, ez is a külvilág. Azért kell örülni, mert minden arra visz, hogy boldogok legyünk. Ez a boldogság alapköve.

Az első tekercs lényege:

„Ismét felfedezzük, hogy a világunk csupa rejtély, tele váratlan egybeesésekkel és párhuzamokkal, amik végzetszerűnek tűnnek”

Mit mond a második felismerés?

Végig visz a történelmi folyamatokon. Semmi nem változott, az emberek ugyan úgy a hatalomért küzdenek, a vágyaik vezetik őket. Semmi nem történt, illetve egy dolog sajnos igen, elvesztettük a spiritualitásunkat. Az ókori ember spirituális tudása teljesen kiveszett, a történelem folyamán megszűnt. Igazán ősi tudás nincs, valamiért el kellett tűnnie!?Ennek a tudás eltűnésének határán jelentek meg a világvallások. A különböző vallások ugyanazt az Istent keresik csak más – más úton. Az összes tudomány, ami a spiritualitással foglalkozik, keresi az Istenhez való utat. A középkor közepén az egyház adott valamit, amibe kapaszkodhatunk: egy ideát. Aki hisz benne, annak ez egy tökéletességet adhat és ugyan így van minden vallással. Az egész civilizáció robbanásszerű változáson megy keresztül. Elmegy a technika világa felé és szentül hiszi az ember, hogy mindent be lehet bizonyítani a tapasztalatokon keresztül. Csak az, az igaz, amit megfoghatok, amit látok vagy megtapasztalok, az a valóság. A tudomány is ebbe kapaszkodik. Megjelenik az, hogy lehetnek párhuzamos dimenziók, összeérhet a tér és az idő. A tudomány is eljut arra a következtetésre, hogy valami sántít, valami nem működik. Hiába verték belénk az iskolába, valami nem kerek. A Mennyei próféciák erre mutat rá. Fel kell ismerni, hogy valami más is mozgatja az embereket és az egész világot.

A második tekercs lényege:

„Ahogy mind többen ébredünk rá e tényre, teljesen újfajta világlátást alakítunk ki. Újra értelmezzük a szent és energiától dús Univerzumot!

Minden egyetlen egy energia, ez pedig nem más, mint az Univerzum energiája. Minden élőlény ennek az egyetlen energiának van alárendelve. Ahogy fent – úgy lent, és ezzel összecseng a harmadik felismerés, ami azt mondja, minden csak energia. Minden e körül mozog, erre mindenkinek szüksége van. EGY energiából táplálkozunk. Amennyiben egy energia van, akkor egyek vagyunk és ez nagyon fontos. Bármit teszünk más emberekkel, környezetünkkel, akkor az azt jelenti, hogy ebben mi is benne vagyunk. Nem lehet úgy tenni, mintha mi nem tartoznánk ebbe a közösségbe. Mögé kell nézni ennek az energiának. Mert ha minden egy, minden egy energián alapszik, akkor ez egy nagy egység és ezt el kell fogadni. Gondoljunk vissza az első felismerésre – jönnek a véletlenek – mert ezek segítenek, az eggyé válásban. Azért jön, hogy az egység felé segítsen, és ezt kell felismerni, az egység fogalmát. Eggyé kell válnunk a bennünk meglévő Istennel, ami az egységet képviseli. Minden magától tud működni, ha az energiát szabadon használjuk. Amikor felismerjük, hogy körülöttünk bárki, bármit tesz minket fog felemelni, már magától fog működni.

A harmadik tekercs lényege:

„Felfedezzük, hogy köröttünk minden, az összes anyag az Isteni energiából ered, amit észreveszünk és közelebb kerülünk a megértéséhez.”