A negyedik felismerés arról szól, miként szerezzük be az energiáinkat. Mindenkinek létérdeke, és arra törekszik, hogy ő valakinek nélkülözhetetlen legyen. Bármilyen szerepet el lehet játszani, bármilyen életet lehet élni, de azt a vágyat, hogy valakinek fontos legyen, senki nem tudja elkerülni. Ez az emberi élet alaptétele, fontosnak érezzem magam. Lehet úgy: mint társ, mint anya, mint dolgozó, stb. hiszen ezek mind szerepek, mert ha érzem magam valakinek, ettől energiám lesz. Éreznünk kell, hogy szükség van ránk és nélkülözhetetlenek vagyunk. Mindenkinek fontos szerepe van az egységben. Milyen fájdalmas lehet egy gyereknek, aki megszületik és a tudattalanjában az van, hogy nem kellek. Mi lesz ebből a gyerekből, ha felnőtt lesz. Lehet egy önbizalom nélküli totál befelé forduló ember, aki elfogadja, hogy nem kellek senkinek és mivel ezt elhitte, ez is fog megvalósulni. Vagy a másik, aki elkezd küzdeni azért, hogy fontos legyen valakinek és ezzel a másikat fogja totálisan elnyomni. Amikor megértjük, hogy az Univerzum részei vagyunk, és ezt felismerjük, megjelenik az a kép, hogy az Univerzum egy és oszthatatlan, ettől kezdve nincs mese, vagy tudatosan felvállaljuk, hogy ez így van, vagy megtagadjuk. Ez egy ördögi kör, amiből nincs kiút csak a HIT. Nincs visszaút, innen csak előre lehet menni. Azt nem lehet megvalósítani, hogy hiszek, de nem megyek, ami fordítva is igaz, hitetlenül nem lehet menni.
A negyedik tekercs lényege:
„Az ember mindig bizonytalannak érezte magát és nem kötődött ehhez a szent forráshoz és úgy akart energiához jutni, hogy elnyomta a másikat.
Ez a küzdelem az oka az emberi konfliktusoknak.”
Az ötödik felismerés rámutat a helyes útra, itt van az energia, töltekezz! Régen kirándultunk, felmentünk Dobogóköre és ott töltődtünk, de kilehet menni egy parkba vagy az utcára is, ahol süti a nap. Nem volt ez tudatos, de jól éreztük magunkat. Az, hogy van energia a tudomány nagy sajnálatára végre bebizonyosodott. Beszélünk a virágokhoz, állatokhoz, az emberekhez nem kell? Miért különb egy virág, mint az ember. A könyvbe (James Redfield: Mennyei próféciák) szimbolikusan a virág van leírva, de azért mögé is kell nézni. Ha a virág energiát ad, akkor mit adunk mi emberek egymásnak?
Ismert közmondás:
Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.
Miről is beszél ez az analógia? – ha egy vagyok a virággal, akkor hogy lehet a virágot nem szeretni?
Ez nagyon fontos felismerés és ez a könyvnek a kulcs pontja.
Az ötödik tekercs lényege:
„Az a megoldás, ha személyes kapcsolatba lépünk az Isteni erővel, misztikus átalakulásra kerül sor, mely eltölt bennünket energiával és szeretettel, így nagyobb mértékben érzékelhetjük a szépséget és magasabb tudati szintre jutunk.”
A hatodik felismerés bemutatja, miről szól a hatalmi káosz. A hatalmi drámákat az anya illetve apa „minta” okozza. Amit látunk és tapasztalunk életünk során a családunkban. A minta, amit születésünk után kapunk, ami meghatározza illetve végig kíséri az életünket. A kérdés az, miután felismerjük, képesek vagyunk e tovább lépni, vagy benne maradunk. Aki benne marad, a saját életében, családjában tovább játssza a szerepet.
– Első a megfélemlítő – ez jelenik meg a személyiségben. Akar valaki lenni és ezt mindenképpen eléri, függetlenül attól, hogy mi az ára. A tudatában az jelenik meg, hogy neki nem szabad alárendeltnek lenni. Hogy nyilvánul meg ez a hétköznapi életben?
– Belőlük lesz a vezető. Ma a világban az zajlik, ha valamit el akarsz érni, szerezd meg, az akaratodat valósítsd meg.
– A második a szegény én szerepe, akinek az a problémája, úgy gondolja, hogy nincs szüksége erőre, lemond az energiáról. Ő nem önmagából akar energiát, hanem kívülről akarja meg kapni. A legnagyobb baj, hogy a szegény én szerepével egyenes út vezet a betegségekhez. Minden embernek tudnia kell, hogy a saját energiáit fel kell vállalni, mert a másiknak szüksége van rá. Nem véletlen az sem, hogy az emberek többségét a legsúlyosabb betegségek változtatják meg. Akkor jut el a tudatáig, akkor képes felismeri, hogy valami nem működik és akkor végre változtat az életén..
– A harmadik típus a vallató – Mindig kérdőre von. Kérdései vannak, amivel azonnal lenyom. Mindig megtalálja azokat a pontokat, amivel el tud nyomni. A vallatónak a feladata a tanítás. Egy tanár, ha kérdez, akkor nincs probléma, ha tanít, akkor számon kérhet, ennek csak akkor van létjogosultsága, ha tanulni akarunk. Ez a szint is olyan jó, mint a másik, csak meg kell találni, hogy hol lehet ezt értékelni. Akit folyamatosan vallatunk, az megszökik. Kitér, előre felkészül a vallatásra, hazudik, mert belekényszerítettük, vagy mert olyan dologra kell felelnie, amire nem készült fel, amire nem tud.
A negyedik típus a zárkózott – ott változik, hogy amikor folyamatosan vallatják – befelé fordul. A vallató ebben az esetben azért jött, hogy neki segítsen és nem azért, hogy vele szórakozzon. Tudomásul kell venni, minden szerepjátékunk, azért szerep játék, mert erre a másiknak szüksége van. Együtt kell a zárkózottnak a vallatóval, egyetlen egy energiát alkotnia és ezen keresztül valósul meg, mert a földnek az ellentéte a levegő és egyik sincs a másik nélkül. Hiába akar bárki kilépni belőle nem fog sikerülni. Együtt kell ezt megélni, pozitívan. Amikor egy esemény jön és elvisz valamilyen irányba, az azért van, hogy segítsen. Nagyon nehéz, örülni annak, amit eddig elkerültünk, de amikor felismerjük és felvállaljuk, kinyílik előttünk az út és semmilyen ellenállásba nem fogunk ütközni. Hiszen az energia ellenállása akkor mutatkozik meg, ha nem az, az energia nyilvánul meg belőle, amire szükségünk van.
A hatodik tekercs lényege:
„Ebben az állapotban képesek vagyunk uralkodni önmagunkon és ráébredünk egy különleges igazságra, mi szerint az a küldetésünk, hogy az emberiség általunk haladhasson a valóság új szintje felé.”
